Úgy szólok majd.

 

 

Fújt a szél, és tudom mi a baja

Én megvallom, már régen úgy hallom

Hogy muzsikál a savanya, mint egy zenész ki apróért kalapol.

Az égen megannyi uszadék megalodon felhő,

Tán még nem, vihar is volt valahol.

 

 

Én, úgy hitten táplállak bennetek

Az égből itatva, akár s mint ti itt lent, az egeret

De érkezik majd malaszt is hozzátok az nap,

Ha lesz még igazi hazátok magyarul.

Én nem dobálok csontot jósolva, mint a pap

De megérti azt a paraszt, ki vet, arat, s takarul.

 

 

Estére felsejlik a petesejt! Mely minden időt kirótt,

S előbúvik kapirgálni a fias tyúk s társai,

Az Orionból Nimród, néhány spártai Góliát.

Mert, gondjaimra bízott a kapilláris

És ahogy feltölti az üres térbe e csillagképeket,

Agyamba elkezdi élni e sötétség a fénykorát.

 

 

Thaly puszta (Nagyigmánd) 2024/ 08/ 06/ 23: 00.