Tündérbogár.

 

Nem találtam a szavakat,

Sőt magamat se, s le sem tudtam írni őket.

Mert nem várt többé bennünk a határ,

És szeltük át, mint egy madár a felhőket.

/

De bolygó agyam egyre csak nem ereszt,

S még tömeg vonzz ez a találmány mutáció…

Én benne azt az időt keresem.

Hol ízületeid összeroppanja lassan a gravitáció,

Pedig ez nem barátság volt, sőt talán több mint szerelem.

/

Csak téged vágylak! S te láttad,

Hogy öregszik meg bennem a fiatal halhatatlanág ezzel a testével.

Lennék a nyulad, mit kerget a tudat

Majd csillagokat lesnénk az estével.

/

Hiszem közelébb hoz

Bennünk ez a csodacsend.

Mit nem leltünk meg itt a földön,

Megtaláljuk tán odafent.

 

Oroszi/ 2026/ 02/ 03.