Transzszubsztancáció.

 

 

„Anta Dunguz, szur-raga

Dunguz, szur-raga,

Digi-daga ala-hala bambúz”

 

És ahová még a ménkő nem vágott volna bele,

Mert lehetne oly a hely, hogy szakrális lett.

Emelkedik a szilárd nem normális ego,

Mint egy katedrális emelet.

 

 

 

A boltívek égboltok,

Áldozati asztal terítenek a nefilim szobor jobbágyok,

Ott járok most!

Hol bort izzadnak a kövek, s kenyeret adnak a földek.

Feszületet ácsolnak a harkály erdők, reád emlékeznek, szólnak a keresztutak,

Pedig biztos, hogy megszületet!

De nem hoznak elénk a prímszámok meg a törtek.

 

 

Tikmonyt tojt a húsvét,

Halat evett Jónás.

Esett a fény keresett a szem,

Lélekbe megérkeztél nekem!

De a pásztor látni akar, neki nem jött más.

 

 

 

Reám talált e szerelem,

Mikor egyedül voltam, éreztem alakod.

Ez ürességben a szívem veled,

Hírtelen lett lakot.

 

Teljesen más vagy, hiába mormolnak ó imát,

Keresnek neked testet, mit a világ magának ma elképzel.

Az életnek véred ópiát,

De hozzád csak a szellem ér fel.

 

Pannonhalma/ 2024/ 12/05.