Teremtő erő 5

Teremtő erő 5

 

100/

A selymes füvön hanyatt dőlve

Bábulatos ma az este.

S ahány csillag van az égen,

Most mind egy ábránd! Hogy ott vajon mi lészen?

101/

Csak hallgatom Éva angyali hangját

Ott már mintha jártam volna!

Az a fényes ott jobbra!

S mutat rá karcsú mutató ujja.

102/

De én egy

Csillagot láttam!

Mely beszélt hozzám,

A sötét éjszakában.

103/

De fárad ő is

Bár még mutat vagy húszat.

De bejártunk mindent mit láttunk

S valahol ott van az Úr is ki vigyázza mély álmunk.

 

A bűnbe esés!

104/

Lassan kel a hajnal

Nagy piros szemekkel.

Tán gyanít valamit!

Ó, jaj de mégis menni kell!

105/

Éva ébred elsőnek!

S hogy éhségét csillapítsa, neki vág a mezőnek.

De halászni nem tud,

S a vad is nála jobban fut.

106/

De ott a szeder

Friss és édes!

Viszek két marékkal

Ádám biztos éhes.

107/

S ahogy a szedret

Kezdi szedegetni.

Meglát két furcsa szempárt

Mely kezd a sűrűből feléje közeledni.

108/

Micsoda furcsa tekintet!

Ilyent én még soha nem láttam.

Ki tudja mióta lapul itt

S leselkedik utánam.

109/

Ki vagy és hol laksz?

Kérdezte Éva.

Én vagyok a kígyó!

S rámutatott az almafára.

110/

Atyád küldött!

Nézd, hogy gondozom néked itt e drága gyümölcsöt.

Mosolygós, mint az ajkad és piros, mint az orcád

S ha bele harapsz meg fejted a világ összes titkát!

 

 

111/

Nem, nem!

E fáról tilos a gyümölcsöt ennem!

Tudom, nékünk ezt Atyánk megtiltotta!

Talán még el is emésztene hirtelen haragjába!

112/

De ravasz ám a másik oldal!

Ő most jobban bírja szóval.

Ugyan már! Néki mindent elhiszel! Csak, egy irigy vénember

Hófehér szakállal haragos zöld szemekkel!

113/

Ha megkóstolod,

Okosabb leszel, mint ő!

Te osztod majd az áldást

S te érted rajong minden, mit alkotsz, s felnő!

114/

Addig, addig győzködte

Még a fához lépett s ölét tele szedte.

Megérinti Évát a tudás szele

De csak alma volt az is, annak is a leg férgesebbje.

115/

Hazafelé tar Éva,

Ölében a piros alma.

Nem is sejti szegény,

Hogy kit melenget a keblén.

116/

A selymes réten átszökellett,

A dús ligetbe megérkezett.

Ádám még alszik! Csendben s mélyen

A gonosz várja, hogy felébredjen.

117/

Épp hogy megérkezett Éva

S ledőlt mellé a zsombékra.

Ádám nyújtózkodva ébred s korgó gyomrának zajától,

Még egy madár is felröppen a fáról!

118/

Éva szájában már ropogott az ízletes alma

S még a meg maradt részét Ádám felé nyújtsa.

Nem szol néki miféle fajta,

Majd ha jóllakott gondolja! Akkor sírva bevallja.

119/

El is fogyott mind!

Nem maradt egy sem!

De furán nézel Ádám?

Mint aki forgat valamit a fejében!

120/

Mi van lelkem?

Tán éhes vagy még? Kérdezte Éva.

De csak hamar rájött

Milyen gyümölcsre fáj a foga.

121/

Pajzán gondolatok gyötrik!

Én bolond! Hogy ez eddig nem jutott az eszembe!

De Éva már öltözött is

Akkorra a fügefalevélbe.

 

 

 

 

 

122/

Nem mintha nem tetszett

Volna neki a gondolat.

Mert mi eddig csak ott lógott,

Most már felfelé kacsintgat.

123/

Hanem ekkor mennydörgés

Rázta meg a hatalmas eget!

Haragos szél lökődte

Az ijesztő felhőket!

124/

Mintha ismerős hangot

Hallottak volna!

S az a valaki,

Az ő nevüket mondta.

125/

Még a mindenség túlsó felén járt,

De haragja biztos, hogy lesújt mindjárt!

Ott hagyott mindent mit akkor csinált,

S most félre lökve jön, s mindent elpusztít mi az utjába ált.

126/

Meg nyíllik az ég!

Mint egy üstökös jön s körülötte minden ég!

Megrendült a völgy mikor letoppant a földre!

S hatalmas öklével már, már az almafára ütne!

127/

Hol vagytok drága gyermekeim?

Kiabál az almafánál!

Bennetek hiába kereslek

Furcsa hogy mos titeket sehol nem, lellek!

128/

Kiabált, pedig jól tudta hol vagyunk s azt is tudta, hogy mi bajunk

De keres s kutat mindenkis zugot, megtapogat.

Hullik a gyümölcs, rázza a fákat!

Még nem egyszer csak meg elégelte, s félre hajtsa felettünk az ágat.

129/

Itt vagyunk Uram elbújtunk, mert félünk

Anya szült meztelen volt a testünk!

Meg mondtam fiam átkozott lesz a perc!

Ha az almához nyúlni mersz.

130/

Éva hozta az almát!

Én semmi rosszat nem tettem.

Éhes voltam,

S örültem, ha ehettem!

131/

Aljas dolog Ádám

Kit szeretsz azzal takaróznod, ám!

Nem hogy kiállnál mellette

Egyedül a büntetést csak az asszony viselje?

132/

Mond hát Éva mi vett rá arra

Hogy tiltásom ellenére kezed az almát elemelte?

Ezernyi más gyümölcs van még erre

Hát közülük az, ami a tilos! Az a legjobb lenne?