Teremtő erő 2

TURIKARI68•  2020. december 30. 13:01  •  olvasva: 113

Teremtő erő 2

 

23/

Aztán tarsolyából,

Elő vett egy magot.

Melyet talán egy

Távoli világból hozhatott.

24/

Elvetette nagy tudással,

És gonddal

Szépen letakarta,

Laza homokkal.

25/

Aztán neki fordította a holdat és a napot,

S mondta nékik, csak egy napot kaptok!

Neveljétek, gondozzátok!

Panaszát ne haljam meg reátok!

26/

Lepihent, s megáldotta a magot

S kívánt néki jó éjszakát, s jó napot.  .

Még mind a két őrszem ott őrködött az égen,

Mikor meg ébredt Urunk, de már az erdők sűrűjében!

27/

Dörzsölte a szemét,

S könnyét szeme sarkába.

Sokkal szebb itt mondta,

Mint máshol a világba.

28/

De mi ez a nagy csend!

Csak a saját hangom-hallom?

Hol vannak a madarak?

Kik fújják az én dalom.

29/

S drága kezét összetette, hát nem két madár verdes benne!

Trillázva dalolnak vagy százezer dallamot.

Mindent tudnak mit kért tőlük

S nem fogyott el a zenéjük.

30/

Menjetek, s szálljatok

Fel az égre!

Járhattok a földön,

De lakjatok a fák tetejébe.

31/

Szaporodjatok!

Fajtátok szerint.

Nem lesz oly magasság a földön

Mely néktek megáit int

32/

Ó milyen szépek!

Úgy szállnak, mint az angyalok!

Csak bátran!

Én veletek vagyok.

33/

Ahogy nézte őket,

S bámult fel az égre.

Hát a földön? A földön,

Nem fut semmi feléje?

 

 

 

34/

Leült egy nagy tisztásra,

Valamit gyúr! De mit? A föld homokjába?

Mire az ámulatból magamhoz tértem,

Már két őz mellett sétált a réten.

35/

Nem félnek ők,

Jobban fél Uruk!
Keserű napja lenne az

Ha lenne bármi bajuk.

36/

De nem lesz semmi baj,

Hiszen áldott a kéz!

Melyben minden vad

Ma születni kész.

37/

Így jutott idő mindegyikre  

A nagy elefántra, s a kis egérre.

A szarvasra, és a békára,

S minden meg lett napnyugtára

38/

Meg áldalak benneteket!

Mind a kedvencem, ezért mindegyiket.

Szaladjatok szét a földön!

Az erdőkön, a mezőkön s a hegytetőkön.

39/

Álmában velük szaladt!

Hol pillangó volt, hol hatalmas vad!

Járt az erdőben s virágos réteken!

A föld gyomrában, s a robosztus végeken.

40/

Ott volt mindenütt földön és égen

Milyen jól a helyén van gondolta minden.

Gomolyog, mint az éji köd mely szerelmes a tóba!

S hogy mi lesz másnap? Majd meg álmodja holnap virradóra.

41/

Rosszul alszik!

Gomolyogva forgolódik.

Talán tudja minden dolgom előre?

Pedig én most vagyok csak készülőbe.

42/

Furcsa utamon sétálok előre

Mint egy álom úgy jutok az eszébe.

Megyek én is a többiek után

Talán lesz belőlem is valami már holnap délután.

43/

Teremtsünk embert!

Ugrott fel álmából.

Csak úgy dörög az ég

Szigorú hangjától.

44/

Felszállott a tó tükréről a pára,

S meglátva önmagát, ilyen lesz szólt az ábrázata!

S keresett egy szép völgyet,

Hol a folyók a tengerig, a fák meg az égig nőttek. 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!