Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Teremtő erő 2
TURIKARI68 2020. december 30. 13:01 olvasva: 113
Teremtő erő 2
23/
Aztán tarsolyából,
Elő vett egy magot.
Melyet talán egy
Távoli világból hozhatott.
24/
Elvetette nagy tudással,
És gonddal
Szépen letakarta,
Laza homokkal.
25/
Aztán neki fordította a holdat és a napot,
S mondta nékik, csak egy napot kaptok!
Neveljétek, gondozzátok!
Panaszát ne haljam meg reátok!
26/
Lepihent, s megáldotta a magot
S kívánt néki jó éjszakát, s jó napot. .
Még mind a két őrszem ott őrködött az égen,
Mikor meg ébredt Urunk, de már az erdők sűrűjében!
27/
Dörzsölte a szemét,
S könnyét szeme sarkába.
Sokkal szebb itt mondta,
Mint máshol a világba.
28/
De mi ez a nagy csend!
Csak a saját hangom-hallom?
Hol vannak a madarak?
Kik fújják az én dalom.
29/
S drága kezét összetette, hát nem két madár verdes benne!
Trillázva dalolnak vagy százezer dallamot.
Mindent tudnak mit kért tőlük
S nem fogyott el a zenéjük.
30/
Menjetek, s szálljatok
Fel az égre!
Járhattok a földön,
De lakjatok a fák tetejébe.
31/
Szaporodjatok!
Fajtátok szerint.
Nem lesz oly magasság a földön
Mely néktek megáit int
32/
Ó milyen szépek!
Úgy szállnak, mint az angyalok!
Csak bátran!
Én veletek vagyok.
33/
Ahogy nézte őket,
S bámult fel az égre.
Hát a földön? A földön,
Nem fut semmi feléje?
34/
Leült egy nagy tisztásra,
Valamit gyúr! De mit? A föld homokjába?
Mire az ámulatból magamhoz tértem,
Már két őz mellett sétált a réten.
35/
Nem félnek ők,
Jobban fél Uruk!
Keserű napja lenne az
Ha lenne bármi bajuk.
36/
De nem lesz semmi baj,
Hiszen áldott a kéz!
Melyben minden vad
Ma születni kész.
37/
Így jutott idő mindegyikre
A nagy elefántra, s a kis egérre.
A szarvasra, és a békára,
S minden meg lett napnyugtára
38/
Meg áldalak benneteket!
Mind a kedvencem, ezért mindegyiket.
Szaladjatok szét a földön!
Az erdőkön, a mezőkön s a hegytetőkön.
39/
Álmában velük szaladt!
Hol pillangó volt, hol hatalmas vad!
Járt az erdőben s virágos réteken!
A föld gyomrában, s a robosztus végeken.
40/
Ott volt mindenütt földön és égen
Milyen jól a helyén van gondolta minden.
Gomolyog, mint az éji köd mely szerelmes a tóba!
S hogy mi lesz másnap? Majd meg álmodja holnap virradóra.
41/
Rosszul alszik!
Gomolyogva forgolódik.
Talán tudja minden dolgom előre?
Pedig én most vagyok csak készülőbe.
42/
Furcsa utamon sétálok előre
Mint egy álom úgy jutok az eszébe.
Megyek én is a többiek után
Talán lesz belőlem is valami már holnap délután.
43/
Teremtsünk embert!
Ugrott fel álmából.
Csak úgy dörög az ég
Szigorú hangjától.
44/
Felszállott a tó tükréről a pára,
S meglátva önmagát, ilyen lesz szólt az ábrázata!
S keresett egy szép völgyet,
Hol a folyók a tengerig, a fák meg az égig nőttek.