Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Teremtő erő.
TURIKARI68 2020. december 30. 12:56 olvasva: 160
Teremtő erő! A kezdet!
1/
Hatalmas az űr,
De még hatalmasabb a gondolat!
Mikor szólt valaki a sötétből,
Ó legyen szilárd boltozat!
2/
Angyali lábaim, ahová leteszem
Hogy drága könnyeim a völgyekbe elrejtsem.
Rám fér a pihenés, hosszú útról jöttem
Ezernyi galaxis és bolygó van már mögöttem.
3/
Remeg, s izzik a levegő!
Forogva kavarog a hatalmas porfelhő!
Légy szilárd, és kemény! Szólt megint.
S tenyerével egy utolsót még oda legyint.
4/
Készül hát a kicsike! Minden bolygók legszebbike
Egy éden lesz a hatalmas égen.
Egy kis kert a végtelen űrbe
Ahol majd dolga végeztével megpihenhetne.
5/
Mint egy nyakék kék gyöngye
Ahogy ott áll majd a sorban az ijesztő sötétbe.
Egy bölcső!
Ahol a csemetéd majd felnő.
6/
Na de lássam mit is, csináltam!
Legyen világosság! S a világosság végén, alkonyat!
És így legyen egyik nap a másik után!
Először hajnal, s a végén délután.
7/
Oda szállott s körbe járta
Na, elég volt! Mondta mára.
Most elmegyek, és lepihenek
De a lelkem az itt marad az ijesztő mélységnek.
8/
Elment hát hogy lepihenjen
De eljön majd másnap, új csodákra készen.
Én leszek az atya mindennek s féltő szülője!
Mi eddig történt mindennek, hát, még ami ezután lesz csak készülőbe.
9/
Hasad a hajnal! Frissen fiatalon,
Mindjárt az első alkalommal!
Halványpirosan araszol előre,
Fel a dombokon, majd le az irdatlan mélységbe.
10/
S a gőzölgő földön megláttam őt
Ahogy leheli a sok felhőt.
Dübörögve emelkedtek a hatalmas hegyek!
Amerre az ujjával rajzolt, folyók eredtek.
11/
Szolt ismét!
Hangja dörög, mintha villámok vinnék!
Árasszák el a vizek az egész földet!
Ne látszanak a hegyek, és a kopár völgyek!
12/
Gyűltek a folyók, s dagadtak a tengerek
Sós verejtékét itták a hatalmas hegygerincek.
Ellepett mindent, mi az útjába ált
Nincs még élőlény! Ki levegőért kiált.
13/
Oltja a szomját a föld gyomrának,
Eltömi útját a folyékony magmának
Csak jönnek a felhők,
S ontják az esőt.
14/
Vízbe folytnak mindent!
Ő még nem szól, de talán kedve sincsen, hogy intsen
Ott lebeg a vizek felett,
Mint aki elszenderedett.
15/
De valami megmozdult a vízben!
Úsznak az Úr felé, lázas igyekezetben.
Jönnek, megmutatják magukat!
Ha ideérnek majd meg áldjuk a mi két kishalunkat.
16/
Én bolond! Csak azt hittem
Hogy alszik.
De lám, még álmában is minden
Valóra válik.
17/
Fickándozva oda érnek,
Körbe ússzák habot, vernek.
Felugranak tenyerébe,
Száj tátogva áldást kérve.
18/
Menjetek és éljetek!
Foglaljátok el a vizet.
Legyetek áldottak és szaporák!
S meg simogatta két kis halának uszonyát.
19/
Elengedte őket,
Aztán elkergette a felhőket.
Kezdjük hát! S újra int!
Reggel van hát megint.
20/
S jutott eszébe
A kezdeti gondolat.
A vizek közepén,
Keletkezzék szilárd boltozat!
21/
De legyen körforgás
A vizek között!
Szólt reá a felhőre
Mely akkor az első hegynek ütközött.
22/
Épített és rombolt kemény volt az ökle!
Súlyos lábaival a völgyeket döngölte.
Omlik a kő és hasad a szikla!
Sosem fogják megtudni, hogy mi volt a titka.