Teremtő erő.

TURIKARI68•  2020. december 30. 12:56  •  olvasva: 55

Teremtő erő! A kezdet!

1/

Hatalmas az űr,

De még hatalmasabb a gondolat!

Mikor szólt valaki a sötétből,                                     

Ó legyen szilárd boltozat!

2/

Angyali lábaim, ahová leteszem

Hogy drága könnyeim a völgyekbe elrejtsem.

Rám fér a pihenés, hosszú útról jöttem

Ezernyi galaxis és bolygó van már mögöttem.

3/

Remeg, s izzik a levegő!

Forogva kavarog a hatalmas porfelhő!

Légy szilárd, és kemény! Szólt megint.

S tenyerével egy utolsót még oda legyint.

4/

Készül hát a kicsike! Minden bolygók legszebbike

Egy éden lesz a hatalmas égen.

Egy kis kert a végtelen űrbe

Ahol majd dolga végeztével megpihenhetne.

5/

Mint egy nyakék kék gyöngye

Ahogy ott áll majd a sorban az ijesztő sötétbe.

Egy bölcső!

Ahol a csemetéd majd felnő.

6/

Na de lássam mit is, csináltam!

Legyen világosság! S a világosság végén, alkonyat!

És így legyen egyik nap a másik után!

Először hajnal, s a végén délután.

7/

Oda szállott s körbe járta

Na, elég volt! Mondta mára.

Most elmegyek, és lepihenek

De a lelkem az itt marad az ijesztő mélységnek.

8/

Elment hát hogy lepihenjen

De eljön majd másnap, új csodákra készen.

Én leszek az atya mindennek s féltő szülője!

Mi eddig történt mindennek, hát, még ami ezután lesz csak készülőbe.

9/

Hasad a hajnal! Frissen fiatalon,

Mindjárt az első alkalommal!

Halványpirosan araszol előre,

Fel a dombokon, majd le az irdatlan mélységbe.

10/

S a gőzölgő földön megláttam őt

Ahogy leheli a sok felhőt.

Dübörögve emelkedtek a hatalmas hegyek!

Amerre az ujjával rajzolt, folyók eredtek.

11/

Szolt ismét!

Hangja dörög, mintha villámok vinnék!

Árasszák el a vizek az egész földet!

Ne látszanak a hegyek, és a kopár völgyek!

 

 

 

 

12/

Gyűltek a folyók, s dagadtak a tengerek

Sós verejtékét itták a hatalmas hegygerincek.

Ellepett mindent, mi az útjába ált

Nincs még élőlény! Ki levegőért kiált.

13/

Oltja a szomját a föld gyomrának,

Eltömi útját a folyékony magmának

Csak jönnek a felhők,

S ontják az esőt.

14/

Vízbe folytnak mindent!

Ő még nem szól, de talán kedve sincsen, hogy intsen

Ott lebeg a vizek felett,

Mint aki elszenderedett.

15/

De valami megmozdult a vízben!

Úsznak az Úr felé, lázas igyekezetben.

Jönnek, megmutatják magukat!

Ha ideérnek majd meg áldjuk a mi két kishalunkat.

16/

Én bolond! Csak azt hittem

Hogy alszik.

De lám, még álmában is minden

Valóra válik.

17/

Fickándozva oda érnek,

Körbe ússzák habot, vernek.

Felugranak tenyerébe,

Száj tátogva áldást kérve.

18/

Menjetek és éljetek!

Foglaljátok el a vizet.

Legyetek áldottak és szaporák!

S meg simogatta két kis halának uszonyát.

19/

Elengedte őket,

Aztán elkergette a felhőket.

Kezdjük hát! S újra int!

Reggel van hát megint.

20/

S jutott eszébe

A kezdeti gondolat.

A vizek közepén,

Keletkezzék szilárd boltozat!

21/

De legyen körforgás

A vizek között!

Szólt reá a felhőre

Mely akkor az első hegynek ütközött.

22/

Épített és rombolt kemény volt az ökle!

Súlyos lábaival a völgyeket döngölte.

Omlik a kő és hasad a szikla!

Sosem fogják megtudni, hogy mi volt a titka.

 

 

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom