Teremtésem története.

 

 

Melyet a por nem ad vissza,

Csak a tiszta pocsolya, eső után.

Lehettem volna hun, vagy csacsapoja,

Tükörkép hol nem létezel, de mégis vagy,

Ilyen egyszerű is lehetne csupán.

 

De nem! Lehet egy egyenlet kellett,

Vagy elég, ha vak volt a szerencse is talán.

Adott az ég, hozott a mag, az isten,

S benne befogadtál te lány.

 

Manna vagyok, mit nem vesz be mindenki gyomra,

Elődeim után e nyomorba felejtett morzsa.

Maga az anyanyelv mi az ember száján csak úgy jő!

De múlik az idő, s egy egész nemzet sorsa.

 

 Jöttem, mert köllöttem, kit kiizzadt e magyar föld,

Mint délibáb a rónaságnak.

Ki hallatán lehelet szegik, és ha eddig nem, majd megleled a hited,

Ami megnyitja a szíved az óhazának.

 

Oroszi/ 2025/ 03/ 15,