Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
terápiás erdő.
TURIKARI68 2021. december 12. 15:45 olvasva: 88
Megöleltem egy fenyőt,
Tán érezte szívem hogy dobogott.
A benne derengő örömöt valahol,
Mely, mint egy felhő, némán csak zokogott.
Szinte duruzsol az erdő, mondják a magukét egymás között a fák,
Mint amikor az asszonyok mennek misére.
Lám, tegnap még gerle búgott lomjainkon,
S az avarban két szerelmes ikon, csókot lopva egymást kísérte.
A bakfis tavasz, mi rügyet bontva, lett suta nyár,
Ahogy érzéseink e rózsaszín ködnek ideloptak…
Itt még én rám is tán csupa csuda vár,
Ahogy az emlékek a távolban, mint a vadludak nyikorognak.
De ím, itthon vagyok haza jöttem korhadni!
Pedig még mondani akartam valamit, de szavaim lebomlanak hamar.
S ha megbocsátod fura természetem, még sétálhatsz is velem
Ahogy roppannak betűim talpad alatt, mely puha avar.
Gic/ 2021/12/12