Te csillagszemű.

 

 

Amikor az idő elindult velem onnét,

Szerencsét próbálni,

És az órám ketyegni kezdett itt bent könnyeden.

De talán máshová szántak engem,

Mint ahová jöhettem.

 

 

E kigyúrt világban anyám, egy naiv kislányvolt,

Én meg elhittem mindent odafenn.

De altatónak jó volt, ha sírt a tűz is,

És orvosság lettél te, és a teáskanál csend.

 

 

Mindig lejelentkezek nála,

Kinek palotája talpig márvány.

Aztán otthon is, megjelenek,

A falu felet néha, mint eső után a szivárvány.

 

 

Lassan kezd összeállni a kép, ahogy derengek magammal szembe,

Megannyiszor fürkészve téged, mint a nagy elmék.

Valahol biztos, hogy láttalak!

Te csillagszemű, ahogy a sor velem araszol, én is itt vártalak.

 

Oroszi/ 2022/11/26.