Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Talán te vagy.
TURIKARI68• 2025. április 10. 11:46 • olvasva: 24
A legkedvesebb emlékem kóbor,
Talán te vagy.
Mitől egyszerre gerjed az ember,
Kifogy, a szóból aztán lefagy.
Jöttél megmozgatva e lávabolygó lelkembe,
Látva természetem, völgyed és hegyet.
Voltál madárdal, s aztán zsebre vágtad előlem,
A maradék csendet.
Szinte még itt tapogat mindenem,
Vénülő szemhéjam alatt.
Istenem hogy megettél elsőre,
Pedig nem voltál csak egy falat.
Fölös dolog nekem a külvilág,
Ha megtalál e szerelem.
Itt van az élet, benne a halál minden egy helyen…
Ki már-már álomszerű, de mégis csak velem eleven.
Gic/2025/ 04/ 10.
Angyalka732025. április 12. 21:17
Tetszik a versed, gratulálok hozzá.
Szép estét kívánok neked.
Üdvözlettel, Melinda
TURIKARI682025. április 10. 22:05
Köszönöm kedves Ágnes
S.MikoAgnes2025. április 10. 22:01
"Voltál madárdal, s aztán zsebre vágtad előlem,
A maradék csendet."
Ez gyönyörű!!!!!!
Tetszik a teljes versed drága Kari:
🤗🥰
TURIKARI682025. április 10. 13:37
Köszönöm Mikibá 🙋
Mikijozsa2025. április 10. 12:55
minden egyhelyen, én is így látom, s gratulálok jót írtál
TURIKARI682025. április 10. 12:35
Köszönöm kedves Veronika
Kurill2025. április 10. 12:33
Nagyon szép! Szívből gratulálok versedhez!,Szeretettel, Veronika