Találkozás.

 

 

Kezeid között születtem kint, te csillagos egem

Mint horgolt szárnyú meg nem értett angyalod,

Hozzád szólok, mert anyám nem hallgatott meg többé engem.

Az ember csak úgy nem válhat köddé,

Hogy ásítson utána egyet a sötét verem.

 

Mert valahogy mindig útba esel,

Habár te vagy az első akkor is, ha a boldogságot nem keresem.

Vagy csak úgy megesel az emberrel, mert itt rejt a belső,

A tudat alatt, akár mint az első szerelem.

 

Hozzád imádkozom nem lelve helyem,

S búsan lóg a fejem,

Mint egy beérett kalásznak a határba.

De ahogy megkívánt engem a kasza éle,

Te előttem teremtél félve, mint a fészkéből kipottyant madárka.

 

Valami nagydolgot kívánna tőled az agy pont,

Hogy e csoda csak is a fellegekből jöhet

Aztán ha éppen elfogy az ima, az eső spontán megered.

Mint amikor már feladtam teljesen, de a kedvesem igent mond

Pedig nem írtam több levelet.

 

 

 

Talán lehetetlen a küldetés nekem ki téved!

S e születés csak hologram tükörképe a vak vágynak.

De létezésem titkát őrzi majd a kivénhedt univerzum

Egyszer leáll a fúzió s te lejössz, a cuccról elfogy a vegyszer

S ha hazajutsz vége lesz a varázsnak.

 

 

Gic / 2024/07/ 16.