Szövet börtön

TURIKARI68•  2020. szeptember 20. 18:00  •  olvasva: 80




Nem marad semmim hátra,

Erre a világra, csak néhány betübe vert szöveg foszlány.

Csak egy vírus vagyok most az életnek,

Amit a fény pöttyök juggatnak, s szenyeznek, lelkem, mint az éjszaka előttetek íj feslett szövet lesz  talán.



A hely ahova szöknék,

Azzal csak az elmém kérkedik,

Még nincs igazán ki haza várna.

Csak mennék folyton előre, mert a múltam nem lesz menedék,

Jövőm pedig még nincsen kitalálva.



De mégis valahol,

Hol a sötét sír felett majd,

Csak a tücsök lesz prímás, neki csak a szél dalol.

Elő vesznek igy a talomból!

Idegenek beszélik szavaim,

Mintha nyelték volna mérgemet,

S Ittak volna italombol.






Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom