Szellem-járta test.

 

Álmomba gyakran világgá mentem,

Hol tekintetem bejárta utánad a kormos csendet.

Ahogy hazavitt a csillagporos út,

Nálad ott, mindig kívánhattam egyet.

 

 

Nos, most beszélnünk kellene egymással mindőnknek,

Mert adósa vagyok magammal az idődnek.

E szavakkal a világnak, ha egyszer visszakér a sötét este,

Még szikra sem marad akkor az élet, e szellem -járta testbe.

 

 

Közbe próbáltam mind ezt megszeretni, én a semmiből való, „yehi or”

Hol gyermekként még csak-csak  faktor ,de nincs, mit tenni ha az ember felnő!

Akkor álmaiddal ott maradsz neki, mint egy vacak semmi,

S végén, az úton hol szaladsz, elveri a port utánad egy kósza felhő.

 

Gic/ 2023/01/24