Séta közben.

 

 

Úgy szeretlek Jahve,

Most mintha, csak ketten lennénk ébren.

Ha behunynád a szemed,

Éreznéd te is, ahogy hozzád értem.

 

Testemben fogócskázik a fájdalom az élettel,

Mint valami csatahajó!

Felvehetnél, én vagyok az egyetlen ki igaz,

Most volna meghalni jó!

 

Sejtjeim már szétesőben, akár a bárányfelhők,

Mint áztatott kenyérdarabok az ég vízében.

Lelkem bátorkodva hazamenne,

De a szívem még hiszékeny.

 

Lassan széthordanak az álmok engem is,

S te, mint a veréb, alamizsnáért koldulsz majd.

„Bárány voltam a farkasok között”

Hogy etesd ezt a fajt.

 

Ha visszaszédülök az anyagba,

S meglódul velem a szél, nem leszek csak ócska holmi.

Ó Jahve! Bizony mondom,

Most volna jó meghalni.

 

Turi Károly  2019.04.29