Re-rum.

 

E földet szólítottam itt anyának,

Én, a szerencsétlen ember, ki az ég alatt izzad.

Hol a bűnben is igazat adva magadnak,

S tanúnak, még az istenedet is idehívtat.

 

 

S mikor lelkedre kicsi lett a bőr,

Mert csak saját álmaidnak voltál valaki.

Te egy pennával mentél érte el a csatába,

De amúgy nem vagy bolond, csak egy hazafi.

 

 

Akkor azt mondta a kor bután, hogy nem is létezel!

A valóságtól rohadt messze vagy! De itt rítt velem 

Az, ami pedig zsigerből jött volna tanítani az a feled.

Nyomodba szegődve tán, ha mész, majd oly hirtelen el is tűnik veled.

 

 

Mi szükség van hát reád?

Ha se itt, se ott nem leled a hazád, csak kísértesz.

S ha szerencséd van,

Néha megidéznek majd egy könyvből akár a lidércet.

 

Gic/ 2022/09/11.