Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ragyogó fényben járok.
TURIKARI68 2021. május 7. 17:37 olvasva: 137
Ragyogó fényben járok,
S olyan voltam, mint aki ég,
Mint egy csenevész álom.
Terjedek benne, mint egy érzés
Tapogatva az éterbe, de a határait még nem találom.
Tán segít, elfelejtetem, ami kedves volt tán mind,
S megállok, mint egy hasadó anyag
A robbanása előtti ponton.
Hogy onnan emésszem magam ismét,
Mint egy feketelyuk az esemény horizonton.
Teremtenék egy valóságot,
Minek súlya nem önmagába roskad.
Nem csak úgy dereng a képzetekben, mint a teremtés,
Hol ott voltál, s a kezemet csak a képletekben fogtad.
Mert csak megmérgezte lelkem,
A periódusos rendszer.
Csaltad tiszta szándékaim elemi erővel
És csak pokolra vitte szervezetem a házasodni készülő,
Sok parázna vegyszer.
S ha majd egyszer, ha eszedbe jutnak e nedvek,
Átélve, ha lenne kedved, sanyarú sorsomat.
Rájössz, hogy nem is volt oly jó ötlet
A szilárd boltozat.
2020/ 02/ 13/ 16:00
Pflugerfefi2021. május 8. 17:14
Elemi erővel èrkeztek remek soraid!
Gratulalok!
Perzsi.2021. május 8. 12:11
"Mert csak megmérgezte lelkem,
A periódusos rendszer.
Csaltad tiszta szándékaim elemi erővel
És csak pokolra vitte szervezetem a házasodni készülő,
Sok parázna vegyszer."
Ez a versszak viszi a hátán az egész verset. Számomra.