Ragyogó fényben járok.

TURIKARI68•  2021. május 7. 17:37  •  olvasva: 137


 

Ragyogó fényben járok,

S olyan voltam, mint aki ég,

Mint egy csenevész álom.

Terjedek benne, mint egy érzés

Tapogatva az éterbe, de a határait még nem találom.

 

Tán segít, elfelejtetem, ami kedves volt tán mind,

S megállok, mint egy hasadó anyag

A robbanása előtti ponton.

Hogy onnan emésszem magam ismét,

Mint egy feketelyuk az esemény horizonton.

 

Teremtenék egy valóságot,

Minek súlya nem önmagába roskad.

Nem csak úgy dereng a képzetekben, mint a teremtés,

Hol ott voltál, s a kezemet csak a képletekben fogtad.

 

Mert csak megmérgezte lelkem,

A periódusos rendszer.

Csaltad tiszta szándékaim elemi erővel

És csak pokolra vitte szervezetem a házasodni készülő,

Sok parázna vegyszer.

 

 

 

S ha majd egyszer, ha eszedbe jutnak e nedvek,

Átélve, ha lenne kedved, sanyarú sorsomat.

Rájössz, hogy nem is volt oly jó ötlet

A szilárd boltozat.

 

2020/ 02/ 13/ 16:00

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Pflugerfefi2021. május 8. 17:14

Elemi erővel èrkeztek remek soraid!
Gratulalok!

Perzsi.2021. május 8. 12:11

"Mert csak megmérgezte lelkem,

A periódusos rendszer.

Csaltad tiszta szándékaim elemi erővel

És csak pokolra vitte szervezetem a házasodni készülő,

Sok parázna vegyszer."

Ez a versszak viszi a hátán az egész verset. Számomra.