Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Parkok közepén.
TURIKARI68 2020. december 25. 16:06 olvasva: 159
Parkok közepén.
Kevés hely van a világon,
Ahová elbújhatok.
De a sorok közé biztos nem,
Mert mint egy jel, akár a rőzse néktek meggyulladok.
Leszakítottak maguknak a szavak,
Olyan lettem, mint, szerelmes szívnek a virág.
Hogy csokrot kössenek belőlem a lírának,
Olyant, melyet még nem látott e világ.
Nehéz dolga lesz,
Bárki is tart majd a kezében.
Mert relatív dolog lesz, hol van e lélek pont,
Éppen magasan, vagy mélyen.
Tán a nemzet koporsójára ráhajítva megszületek,
Ha magamba szívtam a fájdalmat kellően.
S papsajt leszek akkor az árváknak,
Én így, egymagam meddően.
Majd a parkok közepén tán,
Árnyékot farag belőlem az idő.
S megértik, ha későn is, amit mondtam,
Ha reám kerül a nehéz kő.
2018/ 05/ 04/ 21:00.