Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Páran.
TURIKARI68• 2025. november 30. 12:03 • olvasva: 28
Alig voltak páran,
Tán csak egy vacak művész ecset az égből…
Azzal is csak a szűrt fény lézengett.
Úgy ütném a mellkasod, hogy ébredj mi egykor csecset adott...
Hol van hát a szíved s tüdőd mely egykor nekem lélegzett.
/
Én le s fel, jártam bátran,
Mint aki idegent temet a rögben…
Testem itthon kivert kutya lett lelkem árva kismadár.
De íme, e föld adott nekem is kabátot, mi alól ő is röppen
Ki tudja az örömem, ismeri a bánatot, s elnyeli a határ.
Oroszi/ 2025/ 11 / 30.
TURIKARI682025. december 1. 12:23
Köszönöm kedves Ágnes 🌹
S.MikoAgnes2025. december 1. 12:05
"Úgy ütném a mellkasod, hogy ébredj mi egykor csecset adott...
Hol van hát a szíved s tüdőd mely egykor nekem lélegzett.!!!!!
/
Én le s fel, jártam bátran,
Mint aki idegent temet a rögben…
Testem itthon kivert kutya lett lelkem árva kismadár."!!!!!!!
Drága Kari, ezt a megható versed Édesanyád elvesztéséről erősen megkönnyeztem. A kiemelt utolsó sorod is mily szívfacsaróan őszinte és kifejező.
Szeretetteli együttérzéssel olvastam :
Ági 💖🤗😇
TURIKARI682025. december 1. 11:40
Köszönöm kedves Veronika
Kurill2025. december 1. 11:17
Szívszorító versedhez gratulálok. Szeretettel,Veronika