Panelok között.

 

 

Az nap esett az eső…

A meztelen könnycsepp felhő bánatom,

Ott lohol arctalan az éjszakába.

Tudatom test nélkül sétálgat a panelok között veled céltalan…

Valahol nélküled már, mert még elevenen élsz a vágyban.

/

Ebben a sötétben,

Csak a káprázat ki mutat…

Nem maradt hát más nekem,

Nem hagytál magad után előttem kiutat.

/

Sőt! Az anyag mely megvetné lábát rajtam,

Nyomot se hagy úgy idéz a múlt, mint egy szellemet.

Így emészti a falánk idő

Rőtláng szabdalta lelkemet.

/

Tűzre vetnek! De sületlen szavaim mégsem értik,

Csak a húsom emészti majd a kor temérdek.

Nyomorult sorsom lehetett volna könnyebb is,

De így maradt még szegényebb…

Mit nem ért utol bennem senki, te elérted.

/

 

 

 

E lehelet már csak halk szuszogás

Komédiás énem mégis élnem akar…

Hol az Isten rátalált.

És én eljátszottam mindent neki,

Hogy szereti önmagát mikor még voltál az életet…

Ám de kéretett s most a végén halált.

 

Ajka / 2025/ 12/ 08.