Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Otthon.
TURIKARI68• 2022. június 1. 16:49 • olvasva: 90
Mikor zabot hegyezett a május itt,
S a bárányfelhő éppen könnyet ejtett.
Kalapot emelt a hajnal, egy idegennek hitt,
Azt hiszem minden álom elfelejtett.
Pedig a szívembe voltál te otthon,
Akár a szerelem, az a bolondos!
S mikor puha ágyat vetsz hol csend lapul a föld alatt,
Majd összekiabál mindenki a líra, ő lesz a főkolompos.
Ugye ott leszel? Sötét zakódon hordozva a teremtés jegyeit,
Melyen fényes üde gomb csak a csillagok sora.
Te veszed le lelkemről krisztus sebeit,
S nem jövök vissza ide keseregni soha.
Oroszi/ 2022/ 05/ 30.
TURIKARI682022. június 1. 19:24
Egy üres papírlapon sétálgatunk,
Mi irjuk lábunk nyomával a történetet.
De az akadájok, a buktatók ugyanazok, még nem tanulunk a hibáinkból,vagy másokéból.
Köszönöm hogy nálam jártál.
liketorn2022. június 1. 19:18
Felépül minden, ez egy álomvilág, és mi vagyunk az istenei hol, máskor szolgái, sok különböző úton. Én nem is érzem a földet igazinak, hát te? :)