Ősszel jöttem.

TURIKARI68•  2025. január 14. 14:29  •  olvasva: 40

 

 

Ősszel jöttem, mint a vadludak sora,

Mikor már a fák bokrok mélyen aludtak,

S testem agyag alabástrom.

De ébren vigyáztak reám az angyalok,

Csak egy méhbe hullott mag vagyok, hova az istent is haza várom.

 

 

Lassan tán vissza le kell feküdni,

Talajtakaróm megannyi rojtos falevél lesz, azt hiszem.

De hogy fogom én az időt elütni,

Ha tovább fáj ott a szívem.

 

 

E porba oltárra teszem a testem,

S miután vérem a kupádba csurgatom.

Nem maradt utánam nyom, mit tovább rejt a genom

A sejt elfelejt, de én vártalak, hogy lássalak,

Tán felkészít reá a purgatórium.

 

 

Belém botlik, rám kacsin az univerzum,

Amint csillagokon kotlik, és ahogy a lelkünk összeér.

Látva ez alakot-mit rajzolt a fény,

Hol lakot Énok és megannyi Sumér.                     

 

Gic/ 2025/ 01/14.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

TURIKARI682025. január 14. 17:16

Köszönöm kedves Ágnes 🌹

S.MikoAgnes2025. január 14. 16:23

"De ébren vigyáztak reám az angyalok,"

Nagyon tetszik!!!
És vigyázzanak Rád még nagyon sokáig, de itt e földöm, hogy sok remek verset alkothass még örömünkre drága Kari.
💖
Kezdtem böngészni a főoldali nagyszerű alkotásaid között is , szíveket is hagyva.
Ölelés: Ági

TURIKARI682025. január 14. 15:25

Köszönöm kedves Veronika

Kurill2025. január 14. 15:17

Sokat láttató versedhez gratulálok! Szeretettel, Veronika