olyan vagy.

 

Olyan, vagy mint egy csoda,

Mint a tavasz mely, hipp-hopp, ott terem a havas tájon.

Melengeted szívemet,

Hogy többé semmi se fájjon.

 

Te vagy a méhecske, te a pillangó,

E virágos réten.

Te vagy a szabadság,

Az örökélet nékem.

 

S mint ahogy e tavaszi rét zümmögött,

Szinte már hallani is véltem hangodat.

A többi csak ábránd még,

Vajon milyen a szemed színe, vagy, hogy hordod a hajadat?

 

Olyan vagy lelkemnek, mint az első napsugár,

Mely után minden álom felébred.

Bederenged tán egész alkonyomat,

S ha lehetne, most még meg is halnék érted.

 

2010/ 11/ 04.