Odabújni hozzád.

 

Szerettem volna odabújni hozzád,

Megkóstolni édes ajkad.

Csobbanni vágyad tengerében csimpaszkodva,

 Ringatózni rajtad.

 

Meghalni, ha úgy szeretnéd,

Hogy aztán játszva teremts újra.

S mikor könnyed csordul, ha nem mozdulok,

Szívem ismét lángra gyúlna.

 

Kimondani, hogy szeretlek!

S mindent mi belőled fakad.

Felkarollak úgy, egyszer mindenestől,

S másnak semmi sem marad.

 

De addig öldös minden perc,

Mert te még nem vagy sehol.

Én már megérkeztem e létezés határára,

Mára búsan valahol.

 

Szerettem volna odabújni hozzád,

Részegségig inni e tündéri bájból.

Aztán eltűnni veled,

S kapzsin kifutni a világból.

 

Oroszi/ 1989/ 06/23/ 22:45