Nincs hova

TURIKARI68•  2020. augusztus 23. 11:48  •  olvasva: 225



Nincs hova.


Néha csak távolról leslek,

Úgy, mint aki szinte csak gondol rád.

Mint ki van, vagy volt, valamikor,

S hiányzik neki ahogy csókol a nedves szád.


Bújnék is hozzád meg nem is,

Ahogy még nem voltunk soha.

Menekülnék a mélységből,

De mindenhol jártam már, és nincsen hova. 


Teremthetne nekem a halál,

Még egy univerzumot, hol megértheném az élet lényegét jobban.

Hol a gyulladáspont és a szikra együtt jár, S már nem alszik ki mielőtt fellobbant.


Bár csak maradtam volna talomba,

Mert nem teremtem se itt, se ott,

Kire rá nézhetnék  úgy mint saját magamra.

Nem marad semmi ami érték!

Nem rejt tovább se kód, se genetikai térkép.


Gic. Augusztus. 23.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Perzsi.2020. augusztus 24. 11:20

Szerintem maradt érték. A szép emlékek. Azokat nem érdemes elfelejteni. A se veled, se nélküled érzés tudom, hogy nehéz.

Törölt tag2020. augusztus 23. 19:06

Törölt hozzászólás.

Mikijozsa2020. augusztus 23. 14:53

bizony kölcsön kenyér visszajár

Törölt tag2020. augusztus 23. 12:27

Törölt hozzászólás.