Név nélkül.

TURIKARI68•  2020. december 8. 16:11  •  olvasva: 131

Név nélkül.

 

Kisded napsugár bujkál az ágon,

Ide-oda ugrál ő és az árnyak.

Menyegző volt az éjjel tán?

Hogy itt maradtak a hófehér ködből szőtt fátylak.

 

Tudom, hogy odaszökött az összes álmom,

Melyek hajnalban nem jutnak az eszembe.

S tudom te is ott vagy gyönyörűm,

Az én pillanatom reménye.

 

Mert mire megébredtem,

Te már ott kacagtál a pillanatban, s ha más helyet nem találnánk ott!

Ha megáld az úr bennünket,

Majd együtt bejárjuk a halhatatlanságot.

 

S ha általad támad utánam mégis,

Kit magasabbra emel, bármi, mint engem a líra.

Ki ha feleszmél, mikor él igazán,

S e hit nem taszítja sírba.

 

Turi Károly/ 2013/ 07/01/ 21:02

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!