Neolitikum.

TURIKARI68•  2021. december 27. 17:16  •  olvasva: 119


 

Feloldoztam az Oroszi harangszót,

Bűnös kötelén megszánva, s néztem egy darabig, még hogy szaladt.

Kereste a rést e neolitikumból,

Hol tudna hazaszökni a porcukros ég alatt.

 

Ebbe az anyagias világba, valójába az anyag nem is létezik csak a szellem,

Hol mégis kacagásról, s zsivajról álmodik a csend.

Így hallgatom lelked suhanását,

A sötétben istenem, idebent.

 

Te csiholtál belém tüzet, életet adva árnyékomnak

S én az óta ölelgetem szíved dobogását,

Az üledékkel csontokat szorongatva akár a sámánok.

Mert itt raktál nekem fészket s hordtál eleségnek szavakat üres ajkamra,

Hol mégis elrejtenek a Kárpátok.

 

 Gic/ 2021/12/27

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!