Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Neolitikum.
TURIKARI68 2021. december 27. 17:16 olvasva: 119
Feloldoztam az Oroszi harangszót,
Bűnös kötelén megszánva, s néztem egy darabig, még hogy szaladt.
Kereste a rést e neolitikumból,
Hol tudna hazaszökni a porcukros ég alatt.
Ebbe az anyagias világba, valójába az anyag nem is létezik csak a szellem,
Hol mégis kacagásról, s zsivajról álmodik a csend.
Így hallgatom lelked suhanását,
A sötétben istenem, idebent.
Te csiholtál belém tüzet, életet adva árnyékomnak
S én az óta ölelgetem szíved dobogását,
Az üledékkel csontokat szorongatva akár a sámánok.
Mert itt raktál nekem fészket s hordtál eleségnek szavakat üres ajkamra,
Hol mégis elrejtenek a Kárpátok.
Gic/ 2021/12/27