Nem létező gyermekemhez.

TURIKARI68•  2021. március 14. 11:36  •  olvasva: 152


 

Eleredt az eső,

A fránya jól megeredt.

Pocsolyában fürdenek,

A borzas tollú verebek.

 

Egy plüssmaci alszik,

A dunnák között mélyen.

Majd ha gazdája szunyókál,

Ő lesz akkor ébren.

 

A kislány maga egy angyal,

Ki tisztán látja istent.

Férjhez is megy minden este egy mesekönyvhöz,

Minek lapjából, szőke herceg libben.

 

Paripáján megszédülve,

Elhagyják a valóságot.

Itt hagyom hát én is az életet utánad,

A halálnak, mint adósságot.

 

2018/ 10/ 27/ 21:30.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

pepo2021. március 14. 21:23

Olvasó leszek..

Angyalka732021. március 14. 19:25

Szeretettel olvastalak. Üdv., Melinda

Vihar2021. március 14. 12:22

"A kislány maga egy angyal,
Ki tisztán látja istent." - nagyon szép!☺️
Mély fájdalom érződik soraidban, szépen megírt versedhez gratulálok!