Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Nem létező gyermekemhez.
TURIKARI68 2021. március 14. 11:36 olvasva: 152
Eleredt az eső,
A fránya jól megeredt.
Pocsolyában fürdenek,
A borzas tollú verebek.
Egy plüssmaci alszik,
A dunnák között mélyen.
Majd ha gazdája szunyókál,
Ő lesz akkor ébren.
A kislány maga egy angyal,
Ki tisztán látja istent.
Férjhez is megy minden este egy mesekönyvhöz,
Minek lapjából, szőke herceg libben.
Paripáján megszédülve,
Elhagyják a valóságot.
Itt hagyom hát én is az életet utánad,
A halálnak, mint adósságot.
2018/ 10/ 27/ 21:30.
pepo2021. március 14. 21:23
Olvasó leszek..
Angyalka732021. március 14. 19:25
Szeretettel olvastalak. Üdv., Melinda
Vihar2021. március 14. 12:22
"A kislány maga egy angyal,
Ki tisztán látja istent." - nagyon szép!☺️
Mély fájdalom érződik soraidban, szépen megírt versedhez gratulálok!