Nem leszek többé.

 

Deres már a határ.

Habár a pipacs nyílik utoljára.

Engem nemsokára a csillagos égbe várnak,

Gyertyafényes vacsorára.

 

Ahogy a cinegék surrannak az ablakba,

Itt hagyom álmaim, nagyanyám fosztotta paplanjain

Majd adják könnyeden, s veszik a cigányok.

Most egy lábost megér tán, miben meg tanulnak főzni a fiatal leányok.

 

Nem lesz többé.

Keserédes pillanat.

Eltüzelnek valahol, mint egy boszorkányt,

A többivel egy füst alatt.

 

De tömjén vagyok atyám!

Vagy tán, manna a pillanat, ízében.

S  ott fodrozódok valahol,

Az ég gyönyörű vízében.

 

2018/ 10/ 23/ 14:00