Nem gondoltam volna.

 

 

Hogy is volt ez kettőnk között?

Mikor a természet ébredt.

Nem kéretett de...

Életed sötét öltönybe öltözött,

Hiába imádkoztam érted.

 

 

 

A május legénykedett

Feltűrt ingujjal fütyöltek rigók,

Kár, s hasztalan volt nekik minden zsoltár hisz, mindened a csöndé.

Pedig már kapaszkodott a makacs szőlőkacs

S te már nem voltál sehol se többé.

 

 

 

Akkor nem gondoltam volna, hogy ilyen legyél

Többet nem kellet már se jó bor, se kenyér,

Azt gondoltad tán még te alszol, az idő henyél?

Mondtad, ha nem leled a helyed…

S most mélyen alszol, de nem álmodsz! Csak kísérteni jársz

S ha szólítalak, visszateszed a fejed.

 

 

 

 

Inkább hallgatod rég,

Mit suttog a földanya. 

De nem válaszolsz,                                             

Hogy itt költ neked fiad az ég madara.

 

Apám halálának évfordulójára (1939, Augustus 27- 2004, május 16)

Oroszi/ 2024/ 05/ 12.