Nem gondolni semmire.

Nem gondolni semmire.

 

Szeretnék egyszer hanyatt dőlni,

S nem gondolni semmire.

Latyakban fürdeni a napsugárral,

Aztán eltűnni véle a semmibe.

 

Forgószélként kabátot venni,

A poros úton elsőnek,

Árnyékot vetve a földre hajkoronának,

Vállamra csapván a felhőket.

 

Szeretnék ringani, mint egy pók,

Tudatom alatt, hol az álmaim várom valójában.

S ha meglelem, kéz a kézben megpihenni véle,

A téridő hálójában.

 

Ott átélni a születést újra,

Anyám tejétől, részegen nevetve.

S tekintetét keresni, ha nincs többé,

Egy jó tányér levesbe.

 

2018/ 05/ 07/ 08:16