Néha.

TURIKARI68•  2020. május 17. 15:43  •  olvasva: 78

Néha oly egyedül vagyok,

Hogy se te, se isten  nem vagytok itt velem.

Senki aki utánam nyúlna ha zuhanok,

S megfogja két kezem.


Ki letörölné könnyeim a tévutakon,

S ihatnék a mosolyából.

Akár a szomjas délibáb,

A frissen hullott pocsolyából.


Újra álmodni ugyanazt egy tükör előtt,

Mint egy üres képkeret.

Csak én odaadtam magam e valóságnak,

Mely sohasem létezett.


Az álmokkal becsaptam önmagam,

Mert amit ott még ők sem láttak.

Hogy a valóságban nem hisznek majd,

Csak egy vén komédisnak.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom