Nagy Lajos utca 38.

 

Platánfák szaladnak az árokparton,

A műút, futószalagon hozza, s viszi, amit talált.

Kinek mit dob a sors,

Akár életet, vagy halált.

 

Egy biztos! Te, akit még nem gáncsoltak,

A boldogsággal tán csak időt múlatsz.

Az élet mélységei lassan telecsorognak, fájdalommal,

És a végén, úgyis belefulladsz.

 

Szervezetünkbe így burjánzik el a pudva, és én ezt már tudva…

Hogy e rengetegben csak látomás marad csemetém.

Csak, mint saját árnyékom nő bennem s apad,

Még nem jő értünk is egy kocsi, ha akad,

Hova beülünk mi ketten, te, meg én.

 

De nem titkollak tovább,

Kimondom a neved, leírom bátran.

És, mert ha létezne dolog mi szent, ha a valóságban nem is,

De a képzeletben így kopogtatunk be odafent mi hárman.

 

Gic/ 2021/11/06.