Milyen jó.

 

 

Milyen jó a tavasz,

Ha csókot-szerelmet talál.

Mire jó a bánat, ha az enyémre,

Virágot ültet a halál.

 

Mire jó a zsibongás,

Ha e vágy nékem csak csendélet.

Még más fészkében fiókák nőnek,

Én csak álmodom nőmet, s mindenem a csendé lett.

 

Pedig szivárvány lettem könnyek után,

Mi gyónni jött, de a kapzsi vágy elégetett.

Elérhetetlen a tapintásnak,

Mivel csak a bánatos szem elégedett.

 

Egy aláeső fény a felhők mögül,

Mi nem adhat semmi többet.

Nyújtózkodik erőlködve e félelem,

Mert még nem fogja fel az emberi értelem, és csak lopva éri el a földet.

 

2018/ 04/ 12/ 18:00