Mikor hozzád indulok

Mikor hozzád indulok.

Mikor hozzád indulok álmaiban,

Már az esti fényben.

Mint víz tetején a gyalogút,

Melyre rálépni még így tisztán is annyira féltem. 

Egy párna van a fejem alatt,

Takarómban e lázban elmerengek.

Szavaim mint széttépett bárányfelhők úsznak, 

Ahogy néha odakúsznak ,

És küszöbödre le heheveredek. 

Mikor nyílik az ajtó , huzat surran,

Mint peronokon az ablakban egy látomás.

Nem jő vonat többet, megérkeztem!

Te vagy a végső állomás.

A szívem mögött,

Már nem bujkál semmi!

Nézz rám! Innét csak egy hely van még,

De ne engedj el tovább menni.