Mikor eljöttem.

Nem voltam én soha,

Se boldog, se gazdag.

De táncoltam penge élén,

S lógott a nyakamon madzag.

Mikor eljöttem hazulról 

Senki nem vette zokon magát.

Mert már nem akadt a környéken valódi rokon,

Se igaz jó barát.

De mégis  van egy emlék,

Mely ha jövök valahányszor nem enged ha mennék.

Hát ilyen ez a szülő hazám!

Itt adott a tyúkoknak enni,

S faragott belőlem ember az én jó anyám.

A kutyámat dédelgette nekem,

S várt, megszállottan, mint egykor a langyos tejjel.

Leporolta a széket, melyen már rég nem ült senki,

Mintha engem kínált volna hellyel.

Büszke volt már akkor reám,

Ki most  örökbe fogadta a csendet.

De megilleti, mert harcolt a világgal,

Még én mertem álmodni egyet.

Oroszi. 2020/ december/ 5/ 12:55