Mielőtt elmegyek.

 

 

Le kellene mennem, magához a pőre óceánhoz,

Megmarkolni ott a homokot.

Tán megkérdezi mi szél hozott engem,

Én, meg tőle, a sok hullám hogy mit csobogott.

 

Mi titkot rejt bárhol az idő szövettel

Mit az ember felejt, s tudnia nem szabad.

De ő csak jön, ölel, szeret,

Aztán sziklát markol, majd a kövekkel elszalad.

 

De nem a szél, a lehelet mit nem enged el a test e folyadékból,

Mielőtt az elme értelmet nyer e lélekbuborékon.

Ím, csapdámat folyvást megvetik,

S még ő csillagokat fest, a vízre kinevetik

Pedig ízre, pitvaromban ott dobog az univerzum.

 

Elképzelt valósában élek tán? Mi jut!

Teljesen én az álmokat kergető!

S fejemben bután fut egy intelligens program.

De amit érez e szív nekem csak az-az érdekes

Engem így hibásan alkotott meg a tervező,

És az hogy most ő hogy van…

 

 

 

De ha már itt vagyok a parton veled,

Ismersz, én pedig dúdolom a neved

Megvárom, még máma fürdeni jön a hold.

Majd csak előbúvik a terminus

Együtt sistergünk beléd akár a láva

Geotermikus akkord.

 

Gic/ 2024/ 07/ 14.