Mért vagyok itt.

Mért vagyok itt.

Az ember nem választhat

Se sorsot se életet.

Nem olyan dolog a szív és lélek,

Melyet csak úgy kérheted.

Készítik a bőröndöd,

S még egy búcsú puszi odafent.

Élő szövetekkel van bevonva a teher

E csomagban hever, valami mit az isten odacsent.  

S ott csücsülsz a lények tudata alatt,

Mert lényegben kész vagy már.

És szemmel tartanak mint a bárány felhőket,

A röntgen napsugár.

Odadereng veled a tekintekbe,

Sugaraival mint ha tengerekbe fésülné e haját, s oly finom a csoda lent!

Mint mikor egy szűz abrándozik a tükör előtt, hogy rátalál a kötődés egyszer,

Mint  kötés ion, és kovalens. 

A mindennapok tolvajként 

Fosztogaják drága holmijaid, s neked 

Nem marad csak az szó.

De ebbe is belepiszkit az élet végül,

Mint egy boldog napba a félrevert harangszó.