Még néha

TURIKARI68•  2020. június 11. 07:27  •  olvasva: 170




Még néha nekem rontasz,

A semmiből, mint egy fergeteg.

S nem álja utad bennem,

Semmilyen  rengeteg.


Pedig nem jártunk mi a valóságba,

Kéz a kézben soha még.

De összefértem veled e zivatarban,

Mit a tűz, a víz, és a jég.


E mennydörgésben tán,

Lesz még nekem feltámadás.

Defriblilálsz könnyes párámbol valamit, 

De kikristájosodik hideg  szemeidben 

A feláramlás.


Ott voltam nálad,

S csak egy pillanatra tényleg.

Aztán jövök megint,

Vissza tán végleg.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!