Még néha

TURIKARI68•  2020. június 11. 07:27  •  olvasva: 91




Még néha nekem rontasz,

A semmiből, mint egy fergeteg.

S nem álja utad bennem,

Semmilyen  rengeteg.


Pedig nem jártunk mi a valóságba,

Kéz a kézben soha még.

De összefértem veled e zivatarban,

Mit a tűz, a víz, és a jég.


E mennydörgésben tán,

Lesz még nekem feltámadás.

Defriblilálsz könnyes párámbol valamit, 

De kikristájosodik hideg  szemeidben 

A feláramlás.


Ott voltam nálad,

S csak egy pillanatra tényleg.

Aztán jövök megint,

Vissza tán végleg.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom