Még a minap.

TURIKARI68•  2024. február 2. 16:09  •  olvasva: 29


 

Apám jutott az eszembe

Hogy álltam én előtte,

Reszkettem még a minap.

Most pedig el van temetve,

Mint a rezgőnyárfa levele,

Aki fél a széltől, hogy kikap.

 

 

Te voltál s vagy ki ígérget

Kit követtem, kapitányom Ahab,

Távol, s mégis közel.

Akár egy lidérc kísértet!

Kivel birkózva álmomba maga ölel.

Még nem elvisz bennünk a talajvíz,

És otthon leszünk, az anya földel.

 

 

S ha megjön majd csónakod,

Köszön majd neked, magának apám,

Adjonisten jó napot a félelem sután.

Ismered az utat,

Hol a halál utánam sziszmatol kutat

Az életem után.

 

Bakonyszentkirály/ 2024/ 02/ 02.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

TURIKARI682024. február 2. 19:24

Köszönöm kedves Ágnes.

Nagyon bonyolult volt a mi kapcsolatunk,
És ha akkor néha nem is,
De most már egyre jobban hiányzik.
Remélem az éterben odaér hozzá.

S.MikoAgnes2024. február 2. 17:47

Nagyon tetszik a versed drága Kari!
Szigorú, kemény ember lehetett apád.
Emlékem alig maradt apumról, hisz alig 5 éves voltam mikor meghalt.