Más szívvel.

TURIKARI68•  2024. október 5. 11:15  •  olvasva: 35

 

 

Más szívvel kezdem látni

Ezt a fétis bogár világot.

Úgy szerettem pedig, mint a napsugár ki almát érlel

De kérlel, s őt itt belül mégis egy féreg rágott.

 

Én kerestelek pedig e húsba úgy, újan, s mint régen,

Hogy gyógyíthatnál engem meg a nyirokban

Vágytam az édent e mában, még nem éreztem benne a haragot.

Ez a gyümölcs még érik, de rohad! És de te pedig nem mondtad,

E fából a harkály titokban nekem már fejfát faragott.

 

 

Világos lett ajkamnak e sötétség,

Édes ízében a kétség, érezte a keserű végzetet

Az ember éhes! Tán még szeretne is benne, ha téged keresne,

S most ha hisz sem változtat sorsán.

De valahogy kitalálhatnánk máshogy ezt az életet!

Mi jött, játszott, s tévedett, aztán lenyomták a halál torkán.

 

Sejtjeim azt üzenik, csendben maradok, de a golyóknak otthont adok e marban

 A bolygóknak, valami most születik itt bennem.

Fogalmazódik s aggódik, még az égben kifüzezik, ha jő a karnagy

Leszek, én ember ki nem érez undort, ha akarod

S te újból lehetsz az isten.

 

Gic/ 2024/ 10/ 05.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

TURIKARI682024. október 8. 05:06

Köszönöm a látogatást

S.MikoAgnes2024. október 7. 21:18

"De valahogy kitalálhatnánk máshogy ezt az életet!
Mi jött, játszott, s tévedett, aztán lenyomták a halál torkán."

Sajnos, már Isten így találta ki az életünket: betegségekkel, veszteségekkel, kiegyensúlyozva boldogsággal, örömmel, és hol ide , hol oda billen a mérleg.....végül lecsúszunk a halál torkán....
❤️

liketorn2024. október 7. 21:03

Figyelj az állapotok nem változnak... Az átélésben nincs hiány, megjegyezném ha az isten pedig citromot ad, nyilván arra van szükséged... Kitartást!