Leteszem a tollat.

Kész vagyok eldobni mindet,

Álmaim körötted csak sodródnak. 

De magammal viszem a szemed színét 

Egyedül utolsónak.

Engedj úgy hogy ne fájjon,

S én konok leszek akár a felnőttek.

Ne is dugja ki virág a fejét többé,

Bár testem a földé, de elhagytam már a felhőket.

Haza megyek! S már félúton elkezdek pityeregni,

Mert e galaxisban bejártam mindent az utolsó csavarig.

S nem láttam szebbet nálad,

Így a bánat eljátszik velem még egy darabig.

Ott cseperedtem előtted, 

S mikor verset írtam hozzád, azt mondtad tévedek.

Azokban a sorokban lettem férfi,

Most hogy láttam a napot mosolyogni, S a tiédre visszarévedek.