Lázas lelkem

Lázas lelkem.

Lelkem lázas lett tőled,

Ez igy soha nem volt még velem.

Az anyaföld se gyógyít majd, csak te,

A halállal se szűnhet mert ez az érzés végtelen.

Szem bogarunk ha össze akad,

Mögötte lassan megnyugszik a tudat. s oda érünk egymásba lassacskán,

S talán az értelem mögötte titkokat nem keres és kutat.

Hanem ott leszünk egymásnak,

Mint érzések melyek  magukba zárnak az életbe.

Lelkünk lejtése olyan lesz, mit két púlzárnak keringő tánca a végtelenbe.

Haza megyünk!

S odaérve már egyek, mert a boldogságod elszívta minden erőm.

Mikor bele hasitunk a tér időbe,

Épp időbe hogy egy csillag légy mint merengőm.