Kopogtat a szerelem

Kopogtat ajtodon egy kis szerelem,

Vajon érzed e már mára?

Te azt hiszed szellem, mert felül néha  félénken, mint egy madár,

A házad előtti a platánfára.

Függővé tettél, s már költöznöm kellene,

De te tudom örökre itt maradsz.

Így hát nőjön kertedben a fű, S nékem minden évben lesz

déjá vu, mikor érik a barack.

Lehetnék gerle,

Mely erkélyedre nyúló ágán e fának fészket rakna.

De igazgyöngy vagy úgy hiszem,

S te loptál engem , pedig én leslek mint a  szarka. 

Asztmás e tér, S az más idősík,

Csak fulladni vagyok itt! S álmod oly messze esik az enyémtöl.

Ha testet öltve kopogtatnék,

Összetörnél egyből.