Kopogtat a szerelem

TURIKARI68•  2020. május 15. 18:11  •  olvasva: 90

Kopogtat ajtodon egy kis szerelem,

Vajon érzed e már mára?

Te azt hiszed szellem, mert felül néha  félénken, mint egy madár,

A házad előtti a platánfára.


Függővé tettél, s már költöznöm kellene,

De te tudom örökre itt maradsz.

Így hát nőjön kertedben a fű, S nékem minden évben lesz

déjá vu, mikor érik a barack.


Lehetnék gerle,

Mely erkélyedre nyúló ágán e fának fészket rakna.

De igazgyöngy vagy úgy hiszem,

S te loptál engem , pedig én leslek mint a  szarka. 


Asztmás e tér, S az más idősík,

Csak fulladni vagyok itt! S álmod oly messze esik az enyémtöl.

Ha testet öltve kopogtatnék,

Összetörnél egyből.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom