Kontrasztok.

 

 

Meg tanultam bízni benned,

Lebecsülve önmagam.

S ha volna kedved repülni e buborékban velem,

Ameddig visz a szabad akarat.

 

 

Az ég vizében most ha, simára mosna a végzet…

Te már nézted a teremtésben, ki e valót, ha talál.

Életet keresel a temetésben, értéket, fényes láncokat mi elold,

De a templom ördöge nem avat szenté, csak a rozsda halál.

 

 

Az benne a jó, ha onnét többé nem lenne rossz sosem,

Átitat a tömjén, az áhított ég, a kereszttotem,

Csak akkor sírsz fel, ha megmozdítanak.

Mert te valójában anyád megvénült kislánykori babája vagy,

És csendben alszol, ahol még nem ordítanak.

 

Ádánd/ 2025/ 05/06