Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Költészet.
TURIKARI68• 2020. június 13. 09:39 • olvasva: 192
Költészet.
Tudom az én hibám,
Hogy többet látok s érzek.
Mint a róka mely bele szimatol az illatokba,
S mielőtt meglőnének màr előtte vérzek.
Pedig az álmokban hinni szoktak,
De csak a sajátomban derengtem ostobán.
Melyben lyukas szívvel születtem,
S az élet folyton rossz foltot varrt reám mostohán.
Pedig lett volna anyaga bőven,
Amiből annyiszor kértem.
Hogy megjelentem érte sokszor,
Mint egy hologram időben és térben.
Csak vibrálok itt s ott, kit most,
Az idétlen pillanatok sose befejeznek be mint mondatot a szóval amit keresek.
Voltál Flóra, Léda, s Maar, kik belém is martak hamar, hiába szeretek.
TURIKARI682020. június 13. 13:59
Köszönöm aranyos vagy Perzsi. Nem sokan képesek rá.
Perzsi.2020. június 13. 13:19
Csak írd ki bátran magadból. Van egy olyan szólás- mondás féle, cinikusoktól szoktam hallani. "Ki sajnáljon, ha már magad sem magadat". Írhatnám, sajnálom, de nem tudom, hogy hogyan veszed. Ezért inkább azt írom, átérzem azt, amiről írtál.
skary2020. június 13. 11:51
nahkéröm :) sose befejeznek be " én eehiszöm de a "költő" nem lehet az önsajnálat tengerében úszó :)