Költészet.

TURIKARI68•  2020. június 13. 09:39  •  olvasva: 108

Költészet.


Tudom az én hibám,

Hogy többet látok s érzek.

Mint a róka mely bele szimatol az illatokba, 

S mielőtt meglőnének màr előtte vérzek. 


Pedig az álmokban hinni szoktak,

De csak a sajátomban derengtem ostobán.   

Melyben lyukas szívvel születtem,

S az élet folyton rossz foltot varrt reám mostohán.


Pedig lett volna anyaga bőven,

Amiből annyiszor kértem.

Hogy megjelentem érte sokszor,

Mint egy hologram időben és térben.


Csak vibrálok itt s ott, kit most,

Az idétlen pillanatok sose befejeznek be mint  mondatot a szóval amit keresek.

Voltál Flóra, Léda, s Maar, kik belém is martak hamar,  hiába szeretek.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

TURIKARI682020. június 13. 13:59

Köszönöm aranyos vagy Perzsi. Nem sokan képesek rá.

Perzsi.2020. június 13. 13:19

Csak írd ki bátran magadból. Van egy olyan szólás- mondás féle, cinikusoktól szoktam hallani. "Ki sajnáljon, ha már magad sem magadat". Írhatnám, sajnálom, de nem tudom, hogy hogyan veszed. Ezért inkább azt írom, átérzem azt, amiről írtál.

skary2020. június 13. 11:51

nahkéröm :) sose befejeznek be " én eehiszöm de a "költő" nem lehet az önsajnálat tengerében úszó :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom