Ködfal.

 

Ködfal vagyok hajnalonta,

Egy álmos zuhatag.

Árnyék a test mögött,

Kire nem süt le a nap.

 

Harmatcsepp a levél élén,

Kinek létezni sem szabad.

Könyörgő könnycseppje a haldoklóknak,

Kiket hazalop a pillanat.

 

A líra lett nehéz golgotám,

A percek, mint szegek a keresztfámon.

E fogyatékos világ vájkál a szívembe,

De a lelkem szavait, csak a költészet kérheti számon.

 

Az írástudók hibajavítóznak utánam,

Nem vajúdnak, pedig én azt tettem szüntelen.

Anyám, e szép nyelvet adta hozzá,

Apám meg magamra hagyott a magyar tengeren.

 

2018/04/23/16:00