TURIKARI68 blogja

Ma becsuktam.

Ma becsuktam magamba,

Egy érzést jó mélyre.

Szépen tegyék,

Ha valaha még jönnek érte. 

Tisztán tegyék,

Ízes szóval.

Készüljön fel reám,

Mint egy székely az életre a koporsóval.

Bezártam hogy ne kujtorogjon, 

Ha magányos vagyok ott legyen velem.

Mert itt belül lesz boldog igazán,

A külvilág csak néki sötét verem.

Fogad vendégeket,

De tudni fogja ki kalandot keres.

Hogy ehet ihat bőven,

Csak belé soha nem lehet szerelmes.

Az élet.

Az élet egy könnyűvérü 

Ledér nőcske. 

Ki gonosz pók e téridőben   

Ahogy ugrottam néki időben midig mint a szöcske.

Belepte retinámat,

Mint a pollen por.

Nem szeretett, de keresett,

Sem most, sem akkor.

Mint ponty szájában az ivadékok,

Lombikban fejlődőtt benne gyermekem.

Néha megrázott ha hazajött 

Hogy ne aludjon be bennem a szerelem.

Felriadva kerestem a cumit,

Mit agyamnak az alvás   rángatott.

Álmodni akartam még róla,

De ő felült egy másik lóra, és elvágtatott.

Aki meg akar ismerni.

Aki meg akar engem ismerni,

Elkell jönnie az atomokba. 

Reaktornak világokat teremtve,

Majd velem hasadni, engem feledve azon nyomba.

Aki érezni akar engem,

Majd úgy lesz, mint ki szakadékba ugrik.

S az anyag felébreszti, ha odaér

De a fájdalom a ledér ott sem múlik.

Aki át akar verni,

Jobb ha őszinte lesz.

Jobb ha ő lesz az isten, s ott maga áldjon!

Mert nem jön vissza normálisan,

Ha itt most boldoggá tesz.

Aki látni akar engem nézzen fel az égre,

A kék mögé a messzeségbe.

Hagyjon üzenetet a csillagokba,

Ha arra járnék csont nélkül,

De még balgán emlékszem az illatokra.

De aki tapintani akar annak,

Ez  most valósággá  is válhat.

Ha szemem foncsorjai mögött észrevesz,

Mikor mosolygósan testet, s nyelvet ölt néki a bánat.

Álmaimban.

Szőke hajad sugarai

Elérték a szívem.

Nő vagy benne,

Szerelem bánat most minden.

Álmaimban sokszor tapintotalak,

Hol minden oly igaznak tűnik.

De most e tér sem valódi,

Hol csak a fájdalom hagy vajúdni s nem szűnik.

Csak sütkérezem s érek e fényben,

Reménykedve hiszékenyen. 

Mint a gyümölcs  lassan érek

Csak ragyogj még egy jó darabig tőled annyit kérek.

Egy kottás rét.

Egy kottás rét a szívem.

És benne én egy dallam éppen.

Hol legelészel rajta sután,

De ott volt Bach mint isten.

Én vagyok ki ott alt.

S ahogy kezdtett  érezni mindenem, violin hullot.

Majd tenor lettem hirtelen,

S a mester adta a basszus kulcsot.

Játszanak velem a hang jegyek,

Hogy az vagyok ki ne legyek.

Én vonós, te ütős a adó,

Én a vevő te az adó.