TURIKARI68 blogja

Vers
TURIKARI68•  2020. május 17. 16:52

Jött felém.

Jött felém az alkonyat,

Mint fene sűrű köd.

Nyakkendőjén még a délután,

Fényesen tükröződött.


Csend s homály várt mindenkire,

Csak bennem égett a kiváncsiság, mint faláng.

Égett mint sziporka valahol,

Mi robbanni készülve még oly falánk.


Én kerestelek sompolyogva,

S te is, mint Éva a fügét.

Kerestelek e láthatatlan fotonokban,

Mint két értelmes atom, egymásban a hülyét.


Várva a megnyugvást,

Hogy csendben élőlép valahonnét a vigasz.

Még a lényeg sosem változik,

A valóság mese, hol semmi sem igaz.


Én már porig fáradva,

Csurogok be a magba.

De tudtam hogy eljössz akár holtomban is,

S leszek néked még káprázat, ha meglelsz önmagadba.

TURIKARI68•  2020. május 17. 16:28

Minden elmúlik

Minden elmúlik,

A szerelem sem örök.

E testre is béklyó vár,

Ha jutnak neki rögök.


Az őszi szeleket,

Sírva faggatom.

Vajon hova ásnak,

Hol jut nekem sírhalom.


Lelkem egyszer batyút köt,

Otthon mindent elmesél.

S az ujjakat melyek a tollat fogták,

Lassan elhordja szél.


Mint egy házaló, atyám előtt kiterítve mindenem,

Hogy e földi létben, vajon mit is szerettem.

Kutakodva mélyre ásva, mint kinek nincs több húzása,

Uram! Hiányzik a szerelem.

TURIKARI68•  2020. május 17. 16:02

Utálok búcsúzni.

Utálok búcsúzni,

Itt hagyni mindent.

Könnyet csalni a szemekbe,

Még ha történt is már ilyen.


A sok fájdalmat elfeledni,

Egy pillanat csupán.

Aztán aludni egy jó mélyet,

Mint a gyermek lámpaoltás után.


Nem lenni hirtelen,

S a holnap már nem is emlékszik hogy éltél,

Azt hogy voltál szerelmes, de főleg te magad,

Hogy egy lányra vala is úgy néztél.


Hiába suttogva a fülébe,

Hogy ő volt a minden.

Ahogy nem hitte el ő,

Oly annyira hitt bennem az isten.

TURIKARI68•  2020. május 17. 15:43

Néha.

Néha oly egyedül vagyok,

Hogy se te, se isten  nem vagytok itt velem.

Senki aki utánam nyúlna ha zuhanok,

S megfogja két kezem.


Ki letörölné könnyeim a tévutakon,

S ihatnék a mosolyából.

Akár a szomjas délibáb,

A frissen hullott pocsolyából.


Újra álmodni ugyanazt egy tükör előtt,

Mint egy üres képkeret.

Csak én odaadtam magam e valóságnak,

Mely sohasem létezett.


Az álmokkal becsaptam önmagam,

Mert amit ott még ők sem láttak.

Hogy a valóságban nem hisznek majd,

Csak egy vén komédisnak.

TURIKARI68•  2020. május 15. 18:11

Kopogtat a szerelem

Kopogtat ajtodon egy kis szerelem,

Vajon érzed e már mára?

Te azt hiszed szellem, mert felül néha  félénken, mint egy madár,

A házad előtti a platánfára.


Függővé tettél, s már költöznöm kellene,

De te tudom örökre itt maradsz.

Így hát nőjön kertedben a fű, S nékem minden évben lesz

déjá vu, mikor érik a barack.


Lehetnék gerle,

Mely erkélyedre nyúló ágán e fának fészket rakna.

De igazgyöngy vagy úgy hiszem,

S te loptál engem , pedig én leslek mint a  szarka. 


Asztmás e tér, S az más idősík,

Csak fulladni vagyok itt! S álmod oly messze esik az enyémtöl.

Ha testet öltve kopogtatnék,

Összetörnél egyből.