TURIKARI68 blogja

Jaj, de zsebes ez a világ,

Szomorú az isten.

Csóró lettem én is,

A bőrömmel fizettem.

Csuhába bújt a fény,

Önző lett a jószándék is maga.

Csillagokból vart a reverendára gombot,

E kór,  olyan lett mint a sötét éjszaka.

Pedig a földig hajolt értetek,

Mint egy szivárvány híd.

De kincset keresni nem ment senki,

Mert már itt, csupa giccs és márvány lett a hit.

Köszönöm uram hogy velem vagy,

S meghallgatod imámat.

Kérlek tekints a szívembe,

Nekem meg e világnak.

Szólíts engem a gonosz ellenébe,

Mert utam szenvedés és pokol.

Méltó legyek az áldozathoz,

Mit a kereszten hozol.

Segíts nekem uram,

Ne hagyj engem magamra kérlek.

Hogy ne tünjek el hasztalan,

Tettek nélkül végleg.

               Azt mondták.

1/

Azt mondták, hogy itt, meg ott van!

S ő bujkál a szívekbe.

De a szív is halandó

S jósága eltéved a semmibe.

2/

Hogy egyengeti az utamat

Amint lábam reá leteszem.

Titkon! Hogy én őt,

Észre sem veszem.

3/

Eljön majd az utolsó órán,

S felüti a fejét, mint a pestis!

Igen gyere csak!

Vidd még ezt is! Meg azt is.

4/

Azt mondják bennem is ő lakik,

Én nem érzem, csak halványan sejtem.

De csak megmutatja magát,

Ha elárul majd minden sejtem.

Turi Károly / 2003-09-18/ 21/15