TURIKARI68 blogja

 

 

A szívem dobogása vagy!

Avagy, mint amikor ezernyi ló pata vágtat,

S te láttad, ahogy a bánat néha ezt a lángot elfújta!

Majd tekinteted újra meg újra meggyújtja.

 

 

Hoznál e csókot sebeimre?

Kérdezlek, mint sápadt hold a csillagos éjtől.

E porból hazaútra hozzád,

Mintha levegőért jönnék fel eléd valahonnan egészen mélyről.

 

 

Csinálj nekem,

Készíts otthont, kedvet élni.

Legyen hova egy cseppet,

Boldogan hazatérni.

 

Gic/ 2023/05/28. A szentlélek eljövetelére.

  

 

 

Mindig is ilyen voltam,

Szerettem, ha zúg az erdő a fejem felett.

Mikor arcomat pirosra pofozta a szél,

Én csak a boldogságot kerestem, még az élet pénzel kereskedett.

 

 

Nos, a világ lassan elveszti a jogát, hogy megismerjen,

Ezért én inkább édesdeden elalszom.

Csak a csillagokat lestem, honnét meggyulladva lázba hoztál,

Mikor retinámra parazsat lopott ez az alkony.

 

 

És a mindenem lettél!

Te sehonnai ki mertél szeretni a kereszten.

Hozzád is simulok a puha széllel

Ha itt az összes sebed megszereztem.

 

Oroszi/ 2023/03/25.

 

 

 

Hogy mentselek meg magunktól,

Te csillagporos út mely hazavisz.

Kész lesz-e az isten igazságot tenni,

Ha ott maga is hamis.

 

 

Én már pedig, szerelmes vagyok magába uram,

Csak úgy a gondolatba benned.

És én hiszek ezért makacsul,

Még vissza nem hív az azúr, és az élet bízni enged.

 

 

Úgy hogy nem láttalak,

Elhittük egymást drága.

Ahogy te engem ismerősen,

Én téged ismeretlenül hoztalak e világra.

 

 

Oroszi/ 2023/03/04.

 

Álmomba gyakran világgá mentem,

Hol tekintetem bejárta utánad a kormos csendet.

Ahogy hazavitt a csillagporos út,

Nálad ott, mindig kívánhattam egyet.

 

 

Nos, most beszélnünk kellene egymással mindőnknek,

Mert adósa vagyok magammal az idődnek.

E szavakkal a világnak, ha egyszer visszakér a sötét este,

Még szikra sem marad akkor az élet, e szellem -járta testbe.

 

 

Közbe próbáltam mind ezt megszeretni, én a semmiből való, „yehi or”

Hol gyermekként még csak-csak  faktor ,de nincs, mit tenni ha az ember felnő!

Akkor álmaiddal ott maradsz neki, mint egy vacak semmi,

S végén, az úton hol szaladsz, elveri a port utánad egy kósza felhő.

 

Gic/ 2023/01/24

 

 

 

Én próbáltam megérteni a kort,

A világot ahova születtem.

Ha elfújod bennem a lángot mi égett, s a port, de úgy is keresni téged!

Ismeretlenül is szeretni, apró cetliken üzentem.

 

 

Mert hát olvastál tőlem levelet,

Megannyiszor százszor.

Ahogy kifakadt velem a tavasz,

Jöttödre bokorról, s fáról.

 

 

Lelket leheltél árnyékomnak,

Éltem, még lenem ment a nap.

Aztán, vitorlát bontottál a csillagok közé,

Hol hiszékeny szívembe a sötétség harap.

 

 

Ím, hát ki sírt, csak ennyi volnék?

Folyóvá duzzadt medret vájt kiírt bánat!

A szó csak becstelenül némán matatott ajkamon,

Mert az ige ott volt nálad.

 

Oroszi/ 2023/01/14.