TURIKARI68 blogja
VallásKarácsony.
A horizont egy révvolt,
S ez év alkonyán kikötött az éjszaka,
Balkonján a tejút, valahol még csermely csenevész.
A betlehemi csillagot kerestem meredten,
Ahogy retinám tükrében az égbolt lassan belevész.
Az emberek misére bandáznak,
De nem úgy, mint egyébként máskor ha…
Úgy, mintha valamit ingyen is adnának,
Ott még mindenki keresett, uramfia, a jászolba.
A lángot hozzák valahonnan, mint ajándékot a télapó,
S gyertyák lobbannak, az öreg padok roppannak,
Mint szűz hó a talp alatt, miközben tat matat a kilincsen,
Az ige lassan földet ér!
A hajóban valóban jézust várva a bilincsen aztán,
Az alfa és az Omega is lassan körbeér.
Zirc / 2023/10/24 Erzsébet kórház.
illés szekere.
Bederengi a teret utánad szavam, s az elme,
Akár a holdbéli csónakos az árva,
Mert volt itt egyszer, aki e vízen járva a holttengeri utat.
E gyáva önmagam félelme mit átitat a vegyszer
Ha elhagyja a koponyát, csigaházát,
Nem e csapja be őt majd a tudat.
Ha jő a hajó a tejúton s a rabbi hiszünk e szónak
Ki az ki akar majd maradni, s ki száll be utolsónak!
Mely úton a haza is délibáb, mert talán csak még-még odább van a valóság.
de ragaszkodván hozzánk ez az anyag kézzel, lábbal,
Vissza belénk nyalva e láppal,
Mint egy érzéki csalódás.
Valamit fel kellene adni! Ami mocskos tagadni,
Azt hogy nem kell mindent kitapintani
Ha jő az emberfia valahonnan,
Ki az ki kapaszkodni képes a hit erejébe!
S bele ugrani vala onnan,
Illés szekerébe.
Oroszi/ 2023/10/09.
Kérlek a csodára.
Egy isten vagy, s belőlem ma ima kér a csodára,
Kit itt lassan utolér a teremtett mostoha világa,
Hátha erre jársz most.
Csak csendestársnak őrizget bennünk a halál,
Ki neked mindenkit megtalál, hisz mostanában senkise látott.
A tudomány már elengedett rég,
S a mellét verve itt elemészt,
De e lélek nem!
A hiányod szenvedi, mert szeretlek, s téged kereslek,
Én a hitvány csenevész mit nem fog fel még az emberi értelem.
Rokonlelkek vagyunk, képzeld, mert,
Az univerzum velünk csak nyert,
S nem hisz el bennünk senki.
Kitöltjük a teret, mit e vegyület csak elképzelt magának,
Aztán a halandóság köntösét felvéve kabátnak,
Nincs benne hova hazamenni.
Az érzések, tán kérdések lesznek,
Melyet e száraz pórhüvelybe,
A tettek látnak csak átkozottnak.
Ha megitatnád az anyagot-vályogot vetve
Mikor angyal könnyeid ha reám záporoznak…
Gic / 2023/10/05
A bűnbánat szentsége.
Amikor majd elszáll az élet,
Virágos rétek, és fák nőnek ki felettünk.
Méhecske döngicsél, madárdal fészkel az ég alatt,
Napra nap, éjre éjjel sem emlékszik reá hogy hova kit temettünk.
Valaki csak ráébred, s eszébe jut tán úgy bután,
Az istent is keresni, kérdezni a reményről él e még?
Ahol a természetfeletti számon kéri tőlünk a tapintás lényegét s az illatokat.
Még nem, mint mise előtt a gyertyát, hogy ne essen csorba,
Sorba gyújtja e bűnbánathoz az égen a csillagokat.
Égni kell mindennek mi a szívekben anno tüzet rakott,
És megvilágosodnak azok a vacak napok,
Melyeket oly rég tétlenül keresem.
Mik semmit érőn ima nélkül múltak,
De addig elmondják, helyettünk az anyák még alszunk
Kik a sírok fölött kanyúlnak, bennük ott van még e szerelem.
Mint ímhol én is, hol szunyókál a fiad asszony!
De még alszom, hálát adok minden szóért,
A rosszért a jóért, e csöndben is, ha jő szavam.
Hogy mind magasabbra tettem a lécet
Még csicsergett nekem az ég,
De felül tudtam múlni veled önmagam.
Hédervár/ 2023/08/24
Repülni tanítottál.
De elrohant mellettem ez az idő
Pedig nemrég még e ladik helyén bölcső ringa.
Eztán csak az isten tudja az égen
Melyik csillag emlékszik majd álmainkra.
Hol repülni tanítottál, s én írtam te mondtad tollba,
Amiért valahogy egyszer csak együtt kezdtem lógni veled!
Én, és uramisten maga.
Kinőve e poklot itt, belaktuk a kék eget,
De csak a végén mutatta meg a hit merre hol van a haza.
S világossá vált az út melyen, csak aki nem bízik, benned az akarna örökké élni!
Ahogy vergődve szoktunk vissza térni a mindennapi csatákból.
E görcs, és egy csomó dolog
Kezdett megoldódni magától.
Gic/ 2023/08/12