TURIKARI68 blogja

 

 

Amikor majd elszáll az élet,

Virágos rétek, és fák nőnek ki felettünk.

Méhecske döngicsél, madárdal fészkel az ég alatt,

Napra nap, éjre éjjel sem emlékszik reá hogy hova kit temettünk.

 

 

Valaki csak ráébred, s eszébe jut tán úgy bután,

Az istent is keresni, kérdezni a reményről él e még?

Ahol a természetfeletti számon kéri tőlünk a tapintás lényegét s az illatokat.

Még nem, mint mise előtt a gyertyát, hogy ne essen csorba,

Sorba gyújtja e bűnbánathoz az égen a csillagokat.  

 

 

Égni kell mindennek mi a szívekben anno  tüzet rakott,

És megvilágosodnak azok a vacak napok,

Melyeket oly rég tétlenül keresem.

Mik semmit érőn ima nélkül múltak,

De addig elmondják, helyettünk az anyák még alszunk

Kik a sírok fölött kanyúlnak, bennük ott van még e szerelem.

 

 

 

 

 

Mint ímhol én is, hol szunyókál a fiad asszony!

De még alszom, hálát adok minden szóért,

A rosszért a jóért, e csöndben is, ha jő szavam.

Hogy mind magasabbra tettem a lécet

Még csicsergett nekem az ég,

De felül tudtam múlni veled önmagam.

 

 

Hédervár/ 2023/08/24

 

 

 

De elrohant mellettem ez az idő

Pedig nemrég még e ladik helyén bölcső ringa.

Eztán csak az isten tudja az égen

Melyik csillag emlékszik majd álmainkra.

 

 

Hol repülni tanítottál, s én írtam te mondtad tollba,

Amiért valahogy egyszer csak együtt kezdtem lógni veled!

Én, és uramisten maga.

Kinőve e poklot itt, belaktuk a kék eget,

De csak a végén mutatta meg a hit merre hol van a haza.

 

 

S világossá vált az út melyen, csak aki nem bízik, benned az akarna örökké élni!

Ahogy vergődve szoktunk vissza térni a mindennapi csatákból.

E görcs, és egy csomó dolog

Kezdett megoldódni magától.

 

 

Gic/ 2023/08/12

 

 

 

A szívem dobogása vagy!

Avagy, mint amikor ezernyi ló pata vágtat,

S te láttad, ahogy a bánat néha ezt a lángot elfújta!

Majd tekinteted újra meg újra meggyújtja.

 

 

Hoznál e csókot sebeimre?

Kérdezlek, mint sápadt hold a csillagos éjtől.

E porból hazaútra hozzád,

Mintha levegőért jönnék fel eléd valahonnan egészen mélyről.

 

 

Csinálj nekem,

Készíts otthont, kedvet élni.

Legyen hova egy cseppet,

Boldogan hazatérni.

 

Gic/ 2023/05/28. A szentlélek eljövetelére.

  

 

 

Mindig is ilyen voltam,

Szerettem, ha zúg az erdő a fejem felett.

Mikor arcomat pirosra pofozta a szél,

Én csak a boldogságot kerestem, még az élet pénzel kereskedett.

 

 

Nos, a világ lassan elveszti a jogát, hogy megismerjen,

Ezért én inkább édesdeden elalszom.

Csak a csillagokat lestem, honnét meggyulladva lázba hoztál,

Mikor retinámra parazsat lopott ez az alkony.

 

 

És a mindenem lettél!

Te sehonnai ki mertél szeretni a kereszten.

Hozzád is simulok a puha széllel

Ha itt az összes sebed megszereztem.

 

Oroszi/ 2023/03/25.

 

 

 

Hogy mentselek meg magunktól,

Te csillagporos út mely hazavisz.

Kész lesz-e az isten igazságot tenni,

Ha ott maga is hamis.

 

 

Én már pedig, szerelmes vagyok magába uram,

Csak úgy a gondolatba benned.

És én hiszek ezért makacsul,

Még vissza nem hív az azúr, és az élet bízni enged.

 

 

Úgy hogy nem láttalak,

Elhittük egymást drága.

Ahogy te engem ismerősen,

Én téged ismeretlenül hoztalak e világra.

 

 

Oroszi/ 2023/03/04.