TURIKARI68 blogja

Vallás
TURIKARI68•  2024. július 16. 17:20

Találkozás.

 

 

Kezeid között születtem kint, te csillagos egem

Mint horgolt szárnyú meg nem értett angyalod,

Hozzád szólok, mert anyám nem hallgatott meg többé engem.

Az ember csak úgy nem válhat köddé,

Hogy ásítson utána egyet a sötét verem.

 

Mert valahogy mindig útba esel,

Habár te vagy az első akkor is, ha a boldogságot nem keresem.

Vagy csak úgy megesel az emberrel, mert itt rejt a belső,

A tudat alatt, akár mint az első szerelem.

 

Hozzád imádkozom nem lelve helyem,

S búsan lóg a fejem,

Mint egy beérett kalásznak a határba.

De ahogy megkívánt engem a kasza éle,

Te előttem teremtél félve, mint a fészkéből kipottyant madárka.

 

Valami nagydolgot kívánna tőled az agy pont,

Hogy e csoda csak is a fellegekből jöhet

Aztán ha éppen elfogy az ima, az eső spontán megered.

Mint amikor már feladtam teljesen, de a kedvesem igent mond

Pedig nem írtam több levelet.

 

 

 

Talán lehetetlen a küldetés nekem ki téved!

S e születés csak hologram tükörképe a vak vágynak.

De létezésem titkát őrzi majd a kivénhedt univerzum

Egyszer leáll a fúzió s te lejössz, a cuccról elfogy a vegyszer

S ha hazajutsz vége lesz a varázsnak.

 

 

Gic / 2024/07/ 16.

 

 

 

TURIKARI68•  2024. június 23. 12:23

Egyedül.

 

 

Egyszer minden, s mindenki elhagy

A nagy nap is, mely eddig melengette szívedet

Ahogy látod azt a világot ott, megszűnik ragyogni a sötétben.

Egyedül fogsz maradni!

S te levetve a porba kalapod-kabátod,

Elszenderedsz a mindenség ölében.

 

 

Amikor e sorokat írom még…

Fényesen ragyogtak a csillagok.

Én tudtam, hogy ott vagy valahol…

Ahol bolygó fogan, s hogy hogyan?

Tán úgy, ahogy pont én itt vagyok.

 

 

Hisz ez az anyag fogja össze még,

Mit az ég kiégetett agyaggalamb testem.

Nem e világból származik bennem a tűz,

De mint a szűz, itt bolyongtam utánad te boldogság

Tudd meg kedvesem.

 

 

 

 

 

S keservesen e pillanatban,

Tán csak egy vacak lény vagyok hálódban,

S lelkemmel úgy hitegetitek egymást ez oltáron vádolóan,

 Mint egy virágcsokor!

Lehet, egy szál vagyok belőled ki a réten élt igazán.

De most meghajlok előtted,

Mert, hogy máskor mikor?

Hisz ott van fent a mi hazánk.

 

Gic. 2024/ 06/23.

 

TURIKARI68•  2024. május 23. 16:48

Pókhálós égbolt.

 

 

 

Megleltelek hát a minap,

S benned minden jót, mi bennem itt kikap

És nem is kell mást tenned,

Mert meglátva alakod mögötte, mindent szeretek benned!

Letörölted könnyeim, mint ébredő nap a harmatot!

E fénybe vágytam, hol e világ csak téged matatott.

 

 

Úgy hiszem rám kacsintott az univerzum,

Bizony az fajta szerelem, szenvedély melyből csillag születik, s hal,

Összekötve vele a lineáris időszalag is.

Át írod emberi természetem törvényeit,

Amint elviszel magaddal

És összegabalyodunk, mint két galaxis.

 

 

Aztán megfog magának a pókhálós égbolt,

Mintha e lélek a nyári estében csak maga volna gyermeteg.

Ha van egy csöpp eszed a szívedre hallgatsz,

Mert gyarlóságod lidérc és nem enged vissza a rengeteg.

 

 

Gic /2024/ 05/ 23.

 

TURIKARI68•  2024. február 24. 13:46

Neked írok.


 

A benned rejlő sötétség óhaj,

 Telis tele van fényes csillagokkal,

 És mindazokkal a csodákkal,

Melyben az ember tolvaj gazember, s oly hanyag.

De én még utánad vágyom,

S neked írom a verseket én a súlytalan anyag.

 

 

Magamba hordozom hát, a halált,

Ki feltámadt ki megvált,

Mint kárba vesztett drága gyermeked feledten.

S én, ki a sorok között haldoklom

Azt mondom, majd szólok,ha a haza egyszer megtalált

Addig itt e magyar föld, ki anyáskodik felettem.

 

Csak úgy jöttek zsigerből a szavak,

Mit te csak sugalltál vala, uramfia,

E lélek súlyát vállukon cipelik.

De nekem csiripelték a madarak,

Zümmögték a méhek, és miközben köröttem világok égtek,

Tán eljutok véle a szívedig.

 

 

 

 

Azt hitten, értünk történik minden holott,

Pedig csak szeretni kellene! Ami belőlünk elfogyott,

Hisz itt volt nekünk a föld végig.

De hiányzott belőlünk a boldogság jelleme

S nem tanultuk meg félni, hogy felérjünk az égig.

 

Gic/ 2024/ 02/ 24.

 

 

 

TURIKARI68•  2023. december 2. 18:23

Advent.

 

 

Kint csatangolok a sötétbe

Megtörve egészen,

De csupa tömjénen és mirhán

Töményen érzem az illatod.

Mikor elolvadnak arcom pírján

Mint hópelyhek a csuda csillagok.

 

 

Teljesen megettél! És szívünkben mézeskalács e Betlehem,

Valahogy csak a miénk vagy, lettél,

Édes drága koldus gyermekem,

Toprongy életünknek te leszel a valóság,

Mert az ige félve embernek öltözött.

Egyre közeledsz, mint örökmécses

Lobbansz lelkünkbe égve,

E roppant lomok között.

 

 

 

 

 

Valami varázslatot rejt e hely!

Hol az ember béres, és hej! A pénz lett az úr a minden,

De itt bennem tested vacsorazsúr, véred kehely,

Örökkön hordozva hamvunkat.

Annyi idő után, bután ma sem ért meg a kor!

Pedig az nap a pap, úgy hitt benne, hogy megidéz neki a misebor,

Mikor viaszkönnyeimmel a gyertyák elsírják magukat.

 

Gic/ 2023/12/02.